Többféle kompromisszumot is kell kötni a szokványos szélerőművek építésekor. Minél magasabban kellene befogni a szelet – viszont a tornyokat nem lehet túl magasra építeni, mert akkor nagyon sokba kerülnek (és még jobban rontják a tájképet). Nem lehetnek akármekkorák a lapátok – pedig a befogott szélenergia a lapát hosszának négyzetével arányos. (Másfélszer hosszabb lapát = több mint kétszer annyi energia.) A kényszerű kompromisszumok minél jobb elkerülésére többféle megoldás is született, hagyományosabbak és merészebbek, vannak már működőek is.

 

 

 

Ki a tengerre!

Az egyik megoldás, hogy a szélturbinát nem a szárazföldre, hanem a tengerre telepítik. Ott kevésbé zavaró a látvány, nem foglal el hasznos földterületet, ráadásul szinte mindig – és erősen – fúj a szél, kiszámíthatóbbá téve az áramtermelést. Természetesen a telepítés és az üzemeltetés már nem annyira egyszerű, tehát érdemes kevesebb, de annál nagyobb szélturbinát felszerelni: a Siemens például a megszokott 40–90 méter helyett 120 vagy 154 méter átmérőjű rotorral szerelt erőműveket értékesít tengeri használatra. Európában viszonylag gyakoriak a tengerre telepített szélfarmok, amelyek több gigawatt teljesítményt adnak le – a szabad térrel jobban ellátott Egyesült Államokban csak az utóbbi időben kezdtek komolyabban foglalkozni velük.

 

Fel a magasba!

Győzzük le másképp a gravitációt – gondolhatták az Altaeros Energy mérnökei, és előálltak a héliummal felfújt keretbe foglalt szélturbinával amelyet lufiként 100 méteres magasságba eresztettek. Az egyelőre prototípus megoldás előnye, hogy könnyű az üzembe állítása, és a szokásosnál nagyobb magasságokban (a gyártó szerint akár 300 méteren) is használható lesz. A katonaság, a civilizációtól távoli építkezések vagy akár kisebb közösségek, falvak is használhatják.

Egy másik vállalkozás, a Makani Power. Radikálisan újszerű szélerőműve leginkább egy furcsa, csupaszárny repülőre hasonlít, de valójában intelligens, energiatermelő sárkány. Kábel rögzíti a földhöz a szénszálas anyagból készített, többrotoros szerkezetet. Felszáll, majd amikor szélbe állt, már áramtermelőként működik. A szárnyas turbina függőleges köröket ír le a levegőben, a pontos mozgásról fedélzeti számítógép dönt, a környezeti változók (például a szélerősség) folyamatos figyelembevételével. Magától le tud szállni, ha a szél túl erőssé vagy gyengévé válik. A hagyományos szélerőművel szemben előnye, hogy magasabban is be tudja fogni a szelet, illetve kisebb szélsebesség mellett is képes áramot termelni. Az egyelőre 30 kilowattos prototípust a Makani reményei szerint 2016-ban követi egy teljes méretű, 600 kilowattos rendszer.

 

Csináljunk szelet másképpen!

Már engedélyt kapott két, szokatlan formájú szélerőmű építésére a kaliforniai–mexikói határ közelében a Solar Wind Energy Tower. A Downdraft Tower nevű építmények 600 méter magas, belül üreges hengerek. Tetejükbe vízpárát permeteznek, ami lehűti a levegőt. A hideg levegő gyorsan süllyed. Ha a torony külsejét lamellákkal borítják, a rajtuk befújó szél tovább gyorsítja a mozgást. Alul már 80 km/óra sebességű a levegő, a szabadba távozik, de előtte még megforgatja az elektromosságot termelő turbinákat.

A vállalat szerint egy-egy torony 1250 MW csúcs- és 600 MW átlagteljesítményre lesz képes. Ennek egy részét a vízpumpák és egyéb rendszerek működtetésére kell fordítani, de 500 MW mehet a hálózatba. A környezetbarátság jegyében a felhasznált víz 90 százalékát vissza tudják forgatni.