Egy-egy nagy Google- vagy Facebook-adatközpont helyének kiválasztásában mind nagyobb hangsúlyt kap az energiaellátás kérdése. Ezek a cégek oda telepítik adatközpontjaikat, ahol viszonylag olcsón áll rendelkezésre (a lehetőleg minél zöldebb) villamos energia. Nem is csoda: a hatalmas létesítmények több tucat megawatt energiát igényelnek. Ebből aztán könnyen lehetne azt a következtetést levonni, hogy a nagy adatközpontok és az általuk kínált felhőszolgáltatások felelősek azért, hogy az informatika a világ villamosenergia-fogyasztásának egyre nagyobb, és folyamatosan növekvő hányadáért felelős. (A „nagyobb hányad” nem egészen 2 – kettő – százalék… – a szerk.)

 

 

 

Mennyi az annyi?

A szakértők azért sejtették, hogy ez nem így van. Számos tanulmány közölt már különféle számokat arról, hogy a vállalatok milyen mértékben csökkenthetik energiaszámláikat a felhőszolgáltatások igénybevételével és saját szervereik kiváltásával. Egy 2011-es vizsgálat – amelyet az AT&T megbízásából végzett el a Verdantix – 12,3 milliárd dollárra tette a lehetséges megtakarítást; egy másik tanulmány 2020-ig 38 százalékkal gondolta csökkenthetőnek a világ adatközpontjainak energiafelhasználását a számítási felhő révén; a Microsoft pedig úgy találta, hogy a nagyobb cégeknél 30, a kisebb, kevésbé energiahatékonyaknál pedig akár 90 százalékkal is csökkentheti a felhő az üvegház hatású gázok kibocsátását.

Ezeket az eredményeket nem csak azért kell(ett) némi szkepticizmussal fogadni, mert olyan cégek szponzorálták őket, amelyek maguk is érdekeltek a felhőszolgáltatásokban. A felhők kínálta energiamegtakarítás kiszámolása nem könnyű, hiszen tömérdek bonyolult változót kell figyelembe venni. Az egyes tanulmányok összehasonlítása sem magától értetődő, hiszen általában más módszertan szerint készülnek, más-más területre vonatkoznak, ráadásul a technológia is olyan gyorsan változik, hogy a pár évvel korábbi eredmények nem mindig állják meg a helyüket.

 

Valós számítások

Most viszont egy új felmérés tudományos igénnyel állt neki a kérdésnek. A Google (szintén érdekelt a felhőszolgáltatásokban! – a szerk.) megbízásából a Lawrence Berkeley National Lab és a Northwestern University nem csupán számításokat végzett (Lásd a keretet!), hanem kidolgozott egy olyan, általános érvényűnek szánt, szabadon hozzáférhető modellt is, amely a mások által végzett további számítások alapjául is szolgálhat.

A CLEER (Cloud Energy and Emissions Research) modell igyekszik számba venni a villamos energia minden informatikai végfelhasználóját; dokumentált számítási módszereket és adatforrásokat alkalmaz; illetve nyitva áll a bíráló és a továbbfejlesztést célzó javaslatokra. A modell kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy alkalmazni lehessen különféle adatközpontokra, beleértve a kis, helyi szervertermektől kezdve egészen a nagy, felhő-adatközpontokig, és azokon belül természetesen nemcsak a szerverek, hanem a kiegészítő rendszerek energiafogyasztásának meghatározására is. Ennek révén lehetővé válik a meglévő adatközpont és az ugyanazon szolgáltatást kínáló, felhő alapú rendszer energiaigényének reális összehasonlítása.

Mivel a modell nyílt, ezt az összehasonlítást a vállalatok maguk is el tudják végezni. Az informatikai vezetőknek meg kell adniuk bizonyos adatokat, illetve ki kell választaniuk bizonyos lehetőségeket (szolgáltatás fajtája, adatközpont és szerverek típusa, régió, egyebek), és máris láthatják, hogy mennyit spórolnának az energián, ha felhőből vennék igénybe az adott szolgáltatást.